Előzmény: Lehetetlen küldetés: magány Párizsban

A második napon eldöntöttük, hogy megnézzük a franciák leghíresebb kastélyát, illetve inkább kastélykomplexumát, Versailles-t. Az elhatározást tett követte, ám a metróban gyorsan szembesültünk azzal, hogy bizony úti célunk már nem tartozik Párizshoz, így a megváltott három napos jegy ide nem érvényes. Az útbaigazításnál az is kiderült, hogy két választásunk van: a RER – vagyis a gyorsvasút – vagy a klasszikus vasút. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk, mivel az utazásért kifizetett összeg szinte nevetségesen alacsony volt. Egyetlen hátulütője, hogy 1 euró körüli összegért retúrjegyet vettünk, így kénytelenek voltunk hazafelé is a vonatot választani, pedig a RER közelebb vitt volna az úti célunkhoz.

 

Versailles

Versailles-be való megérkezésünk zökkenőmentes volt, a buszokat is könnyedén megtaláltuk, mivel azzal szerettünk volna a komplexumig eljutni. Az újbóli útbaigazításnál azonban kiderült, hogy nincs olyan messze, érdemes sétálni egyet. Ez igaz is volt, és mivel kellemesen sütött a nap, így nem bántuk meg a döntésünket.

 

Maga a kastély már messziről látszik, és lenyűgöző méreteit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A dupla kapu első szakaszán bejutva megdöbbentően sok ember, és ebből adódóan hatalmas kígyózó sor fogadott bennünket. Persze a Paris Pass büszke tulajdonosaként előre is sétáltunk, ahol a jegyszedő szintén nagyon örült, hogy ilyen jegyünk van, és kedvesen megmutatta, hogy hol is van a sor vége. Kénytelen – kelletlen hát beálltunk a tömeg végére. Jó tanács: mivel Versailles hatalmas, így az információnál érdemes beszerezni egy térképet hozzá. A hatékonyság érdekében váljunk szét, és míg az egyik a sorban táborozik, a másik szerezze be a sokszor életmentő térképet. Szétválni azért is érdemes, mert mindenhol - így még az információnál is – kígyózó sorok vannak.

 

Annak ellenére, hogy elsőre mennyire megijedtünk a tömeg láttán, viszonylag gyorsan, nagyjából 40 perc alatt be lehetett jutni. Természetesen az embert átvizsgálják, a táskákba bele kukkantanak, és már mehetünk is. Maga az épületegyüttes felújítás alatt áll. Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy fel van állványozva, hanem azt, hogy egyes részeit teljesen helyrehozták, míg másokat nem. Ennek köszönhetően tökéletesen látszik az idő végezte pusztítás. A karbantartott részen a tető kék cserepekkel van borítva, és a szegélyeken, a szobrokon, és persze az ablakok keretein is barokkos díszek, és aranyozás látható (bár ez már csak festék formájában igaz). A kastély belsejébe két részen lehet bejutni. Az egyik a női szárny, a másik a férfi. Az igazán híres, és látványos szobák ez utóbbiban vannak, ám a női szekció kevesebb embert érdekel, így még az is előfordulhat, hogy levegőt kapunk.

 

Mert ezzel sajnos számolni kell. Az a töménytelen ember, aki a bebocsátásra vár később a palota termeiben zsúfolódik össze, néhol annyira, mint a reggeli csúcsban Japánban a tömegközlekedési eszközökön. Ez nagyon sokat ront a hely élvezeti értékén, de hát valamit valamiért. Vegyünk hát egy nagy levegőt, és irány a férfi szárny. A termek között háló és dolgozószobák váltják egymást, fantasztikus szőnyegekkel, kárpitokkal, és elképesztően díszes bútorokkal. A tárlathoz térítésmentesen vehetünk igénybe idegenvezetést, egy kis elemes szerkezet segítségével, ám ehhez nem árt az angol, vagy német, vagy spanyol, esetleg kínai tudás, mivel magyarul nem érhető el. Sebaj, marad az útikönyv, és a csodálat az arcunkon. A termek hosszú sorát időnkét megszakítja egy – egy modernebb helyiség, amiben vetítés zajlik. Bemutatják a kastély építését, hogy melyik uralkodó mit tett hozzá, de megismerhetjük Versailles híres kertjének a történetét is.

 

A hangversenyterem, és a tükörterem

Két igazán említésre méltó terem is van a látnivalók között. Az egyik egy freskókkal és puttókkal telepakolt hangversenyterem, mely két emeletet is átölel, hatalmas, kupolás belső terével. Ezt megnézhetjük a földszintről is, de lehetőség van az emeleti megtekintésére is. Lenyűgöző látvány. A másik, természetesen a tükörterem. A kissé kopottas tükörtáblák, és a hatalmas csillárok és kandeláberek összessége egészen különleges képet ad, amit az ember nem felejt el egykönnyen. Lelki szemeink előtt meg is jelenik a bál, amiben a zenekar mellett csodálatos, színes ruhaforgatag látható, ráadásul sokszorosítva. A másik fantasztikus tulajdonsága a teremnek, hogy viszonylag nagy, így egy kicsit csökken a tömeg zsúfoltsága.

 

Ezután kimenekültünk a belő részekről, mert már túl sok volt az ember, sajnos élvezhetetlenné vált a tárlat. A kert megtekintéséhez is jó volt a jegyünk, illetve csak egy részéhez. A legismertebb, geometrikus formákkal sűrűn tarkított kert csak külön belépő ellenében tekinthető meg, ami pedig nem olyan kis összeg, így ezt kihagytuk. A Trianon paloták, melyek Marie Antoinette által létrehozatott kis kirakatfalu közelében találhatóak, a magyarok számára különös jelentőséggel bírnak. Erre a Paris Pass szintén belépést tesz lehetővé, a gond csak az, hogy odajutni egy kis dottoval lehet, melynek díja fejenként 8 euró. Mivel az összeg sem éppen kicsi, és az emberekből is nagyon elegünk volt (mert természetesen a dottohoz is sor ált), inkább Párizs felé vettük az irányt, persze sétálva. Mindenképpen érdemes így menni, mivel belebotolhatunk olyan kis kirakodóvásárokba, mint amilyenbe nekünk sikerült, ahol egy kis hagyatéki bolt kínálta a szebbnél – szebb antik portékáit.

 

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala