Előzmény: Ahol a metró is szép - Útban a Notre Dame felé

Miután megnéztük a börtönt és a kápolnát is, egy rövid sétával átjutottunk a Notre Dame elé. Sajnos a látvány elsőre nem volt olyan megkapó, mivel az épület idén ünnepelte 850. születésnapját, így egy állványzat, és egy hatalma molinó takarta a tökéletes képet. Ettől függetlenül sikerült közelebb jutni, ahol már minden akadály nélkül láthattuk a tornyokat, és a bejáratot, bár az objektívbe így már nem fértek bele.

 

Notre Dame

A templomba ingyenesen lehet belépni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fizetnénk meg az árát időben. Mivel az épület híres, és lenyűgöző, így arra rengeteg turista kíváncsi a nap minden órájában, ameddig csak nyitva tart. Odaérkezésünkkor ráadásul éppen egy kivetítővel is kombinált misét készítettek elő, így a templom alapból is tele volt. Mire sikerült bejutni, addigra egy jó részét el is kerítették, ezért sajnos körbemenni, vagy fényképezni nem lehetett, mivel azzal megzavartuk volna az istentiszteletet.

 

Azt azonban mindenképpen a francia szervezés pozitívumaként értékeltük, hogy a mise ellenére be lehetett menni a templomba, csupán annyit kértek, táblákon keresztül, hogy lehetőleg mindenki maradjon csendben. A Miasszonyunk templom belülről is gyönyörű. Elképesztően hatalmas belső térrel rendelkezik, és két csodálatos, és gigantikus rózsaablakkal, melyek nem az harangtornyok felöli bejáratnál vannak, hanem az oldalhajók falát díszítik.

 

A templomból kilépve se legyünk restek és alaposan nézzük meg a kapukat, és a falakat. A faragások és kis szobrok ugyanis szinte teljesen elborítják az épületet, bőven biztosítva látnivalót a kíváncsiskodóknak. Sajnos az időből kicsúsztunk, így a harangtoronyba már nem sikerült feljutni. Ez ugyanis jóval előbb zár, mint maga a templom. Ha vesszük a fáradságot, és elsétálunk az épület hátuljához is, akkor nem csak gyönyörű építészeti megoldásokkal találkozhatunk, hanem egy aprócska kertet is felfedezhetünk. Ennek közepén egy gyönyörűen megmunkált kút található, ami a hatalmas templom árnyékában teljesen jelentéktelenné válik. A fényképeken sem igazán lehet észrevenni a szépségét, ám ha élőben látjuk, akkor érdemes egy kicsit rákoncentrálni, és azt vehetjük észre, hogy a Notre Dame díszítőelemei köszönnek vissza róla.

 

Maga a Cité

Miután elhagytuk a templomot, nem szerettünk volna nagyon gyorsan metróra szállni, elvégre Párizs egyik legősibb részén jártunk, így egy rövidebb sétát tettünk a szigeten. Senki ne számítson arra, hogy eldugott kerteket, vagy elfeledett szépségeket talál. A házak közül néhány valóban szépen van díszítve, de sajnos jellemzően újak, és egyszerűek az épületek. Azért mindenképpen megér egy rövid sétát, mert csak ekkor érzékelhetjük igazán, hogy milyen aprócska szigetről is van szó. Olyan pontja is akad, ahonnan mindkét partot látni lehet.

 

Attól függetlenül, hogy az épületek nem éppen a legdíszesebbek, azért az apró részletekre figyelnek a franciák is. Ilyenek a lámpaoszlopok. Elsőre az ember egyszerűen elsétál mellettük. Szépek, persze, hiszen háromkaros kandeláberek, de semmi több. Amikor azonban közelebb lépünk hozzájuk, akkor azt láthatjuk, hogy az oszlopokon aranyszínű szőlőkacs domborművek kanyarognak fölfelé. Ettől lesz különleges egy városrész, ezektől az apróságoktól. A Cité javára írható még az is, hogy bár a franciákról nem mondható el, hogy annyira figyelnének az utcák tisztaságára, a szigeten viszonylagos rend és nyugalom uralkodik.

 

Mikor beteltünk a látnivalókkal, és már a lábunkat sem nagyon éreztük, akkor visszasétáltunk a metróhoz, és hazáig meg sem álltunk. A szállásra érkezve megterveztük a következő napot, hiszen a kerteket és a diadalívet még nem láttuk. Folyt. köv.

 

Csatlakozzon hozzánk a Vilagszep.hu Facebook oldalán! Plusz videók, információk, fontos tippek, kisfilmek és érdekességek várják az olvasókat, amelyek csak itt találhatóak meg: Vilagszep.hu Facebook oldala